Már az ősember is felfedezte, hogy az ételeket lehet hűtéssel tartósítani. Az őskorban a hó és a jég volt e célra a legalkalmasabb anyag, melyet barlangokban, vagy földbe ásott vermekben tároltak. Kínában, az első évezred előtti időben már eltárolták a jeget.
A zsidók, görögök és a rómaiak földbe ásott gödrökben tárolták a havat és fával, szalmával szigetelték. Az ősi Egyiptomban agyagkorsókat töltöttek tele vízzel, melyet éjszakára a szabadba helyeztek, hogy a víz lehűljön. Indiában a víz párologtatásával hűtötték a levegőt. A párologtatás során az emelkedő molekuláknak megnő a mozgási energiája, ezáltal hűti a környezetet.
A kínaiak után a görögök, zsidók és rómaiak is eltárolták a jeget és havat földbe ásott vermekben, amit gondosan szigeteltek.
Az egyiptomiak agyagedényekben tartották hűvösen az ételeket.
Nagy Sándor Libanon hegyeiből szállíttatta a jeget Kairóba, majd földbe ásott vermekben, barlangokban és erre a célra kialakított jégházakban tárolták.
A középkorban vegyi anyagok, pl. nátrium-nitrát és kálium-nitrát hozzáadásával hűtötték a vizet. Egy 1550-ben készült feljegyzés szerint ezzel a módszerrel hűtötték a bort.
A hűtött italok az1600-as években jöttek divatba Franciaországban. Az egyiptomiak módszere helyett, palackokba vizet töltöttek, és nitrátot tettek. A palack forgatásával feloldódott a nitrát. Ezzel a megoldással alacsony hőmérsékleten tudtak előállítani jeget. A 17. század végére a jeges likőrök és gyümölcslevek rendkívül népszerűvé váltak Franciaországban.
1748 - ban William Cullen a Glasgow-i Egyetemen bemutatta az első mesterséges hűtést: etil-étert gőzölögtetett vákuumban. Az eljárást gyakorlati célokra még nem alkalmazták.
